Globális katasztrófa

Szemünk előtt zajlik környezetünk radikális változása: villámárvizek, akár többhetes kánikula, felmelegedés, az Északi-sark olvadásának gyorsulása.
Egyre többen polemizálnak a témáról, és megjelentek a klímatagadók és klímaszorongók is. Sokan üzenik azt, először is saját magad kezdd a változást: fogyassz kevesebbet, ne vásárolj új ruhát egy éven keresztül, utasítsd vissza a műanyag szívószálat augusztusban, és gyűjtsd szelektíven a hulladékot.
Rendkívül izgalmas és alapos írást közlünk, melynek szerzője a pécsi fotográfus, újságíró Ujvári Gábor.

A sajtóban egyre aggasztóbb cikkek jelennek meg a Föld felmelegedésével kapcsolatban, amit az emberi tevékenység okoz. A hőmérséklet emelkedése megemeli a tengerszintet, drámai módon megváltoztatja az éghajlatot. Vannak, akik szerint már visszafordíthatatlan a folyamat, és az emberiség a kihalás felé rohan. A katasztrófa nem közeledik. A katasztrófa már itt van. Nem dédunokáinknak vagy unokáinkat veszélyezteti majd, hanem mi magunkat és gyermekeinket.

Lehetséges, hogy az emberiség olyan buszon ül, amely a szakadék felé rohan, miközben a busz utasai hatalmi harcokat folytatnak azért, hogy ki ülhessen a kormánynál. De a kormányt egyikük sem tudja elfordítani.

A WWF vezérigazgatója Tanya Steele egyenesen úgy fogalmazott, hogy mi vagyunk az első generáció, amelyik tudja, hogy elpusztítjuk a bolygónkat, és mi vagyunk az utolsó generáció, amelyik tehet ez ellen bármit is. Az emberiség 1970 óta eltüntette az emlősök, a madarak, a halak és a hüllők 60% -át. A trópusokon egészen rémisztő, 89 százalékos a veszteség. Az édesvízi élőlények egyedsűrűsége 1970 óta 83 százalékkal csökkent, a modern korban a vizes élőhelyeknek összesen 87 százaléka tűnt el. A vadonélő állatok megsemmisítése veszélyezteti az emberi civilizációt.

A globális felmelegedés gyorsulásáról már 1952-ben bizonyítékok álltak a rendelkezésünkre. A jelenségre már sokkal korábban, 1883 és 1912 között is figyelmeztettek a tudósok az akkori amerikai napilapokban. 1959-ben Teller Ede már a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztette  a kőolajipart.

A  Meterológia Világszövetség 1979-ben megrendezte az első Globális Éghajlati Konferenciát, ahol felhívást intézett az országok kormányaihoz, hogy „előzzék meg az ember előidézte éghajlatváltozás negatív hatásait, illetve készüljenek fel rájuk”. Hat évvel később, az ausztriai Villachban megtartott konferencián valamennyi üvegházhatású gázt bevonták a globális felmelegedés értékelésébe.

A világ országai (az USA és Ausztrália kivételével) Kiotóban vállalást tettek 1992-ben arra, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását fokozatosan csökkentik, de ez nem valósult meg. Az elmúlt években tovább nőtt a széndioxid kibocsátás. A széndioxid-kibocsátás 2017-ben  három évnyi stagnálást követően ismét emelkedett; az 1,4 százalékos, 460 millió tonnás bővülés eredményeképpen az emisszió 32,5 gigatonnára nőtt. Ez az érték új abszolút csúcsot jelöl, miközben a kibocsátásnak csökkennie kellene ahhoz, hogy teljesülhessenek a 2015-ös Párizsi Klímaegyezmény célkitűzései. A Párizsi Klímaegyezmény fő célja a globális átlaghőmérséklet emelkedésének jóval 2 °C alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest. Sajnos a légkör szén-dioxid szintje ma magasabb, mint az elmúlt 650 ezer évben valaha volt.

Mitől nő az üvegházhatású gázok koncentrációja?

Az ENSZ adatai szerint az üvegházhatású gázkibocsátás 35 százalékáért az energiaipar, 24 százalékért a mező-és erdőgazdálkodás a felelős, 21 százalékot juttat a légkörbe az ipar, 14 százalékot a közlekedés és 6 százalékot az építőipar. A globális emisszió 76 százalékát a szén-dioxid, 16 százalékát a metán, 6 százalékát a dinitrogén-oxid és 2 százalékát a fluor alapú gázok teszik ki.

A mérések szerint rekordmértékben emelkedett a globális földfelszíni hőmérséklet 2014 és 2016 között, csak ebben a három évben több mint 25 százalékkal emelte meg a globális felmelegedés mértékét az 1900-as évek kezdete óta – számolták ki az Arizonai Egyetem kutatói. A Geophysical Research Letters online folyóiratban közzétett tanulmányuk az első, amelyben a kutatók számszerűsítették a hőmérséklet rekordmértékű, 0,43 Celsius-fokos emelkedését 2014 és 2016 között, és megállapították az emelkedés alapvető okait.

1900 és 2013 között a globális földfelszíni átlag hőmérséklet 1,6 Celsius-fokkal emelkedett. A NASA szerint 2017 volt a második legmelegebb év a mérések 1880-as kezdete óta, és az öt legmelegebb év 2010 után volt.

A 3 fokos felmelegedés már rövidtávú katasztrófát jelentene: sarkvidéki erdőket és a legtöbb tengerparti város elvesztését. Robert Watson, az IPCC volt igazgatója szerint az a legreálisabb, hogy minimum ez be fog következni. 4 fokos felmelegedés már állandó szárazságban lévő Európát hozna, hatalmas kínai, indiai és bangladesi területek elsivatagodását, a Colorado-folyó egy érré vékonyodna, Polinézia eltűnne a tengerben, az amerikai Nyugat déli része pedig lakhatatlanná válna. Az 5 fokos felmelegedés pedig a világ több vezető klímakutatója szerint is az emberi civilizáció végét okozná. Sajnos, az eddigi kötelezettségvállalások szintjén a világ a katasztrofális 3 fokos felmelegedés felé tart.

Az ENSZ-nek a klímaváltozást kutató kormányközi testülete, amelyet mértékadónak tekintenek a kérdésben,  azt jelezte, hogy századunk végére 1.5 – 4.5 százalékos lehet az átlagos hőmérséklet emelkedése.

Mit lehetne ez ellen tenni?

• Erdősítéssel és a biomassza-energia felhasználásával radikálisan csökkenteni kell a légköri szén-dioxid mennyiségét. 
• A szén és olaj alapú energiatermeléssel fel kell hagyni.
• Vissza kell fogni a  fogyasztást. 
• A húsfogyasztást drasztikusan vissza kell fogni, mert a mezőgazdasági területek 80 százaléka háziállatokat etet, és csak 20 százaléka embereket. Az erdők pusztításáért pedig az egyre növekvő húsfogyasztás a felelős.

A fogyasztás csökkenésére azonban kevés esély, mert az emberek száma a bolygón drasztikusan nő. 2018. július 1-jén a világ népessége már meghaladta a 7,6 milliárdot. Az ENSZ közepes szintű termékenységgel számolt prognózisa szerint 2055-re 10 milliárdan leszünk, 2100-ra pedig bolygónk lakosainak száma a jelenlegi másfélszeresére, mintegy 11,2 milliárdra növekszik. Jó, ha tudjuk: 1950-ben a világ népessége nem érte el a két milliárdot, Jézus születése idején kb. 170 millió ember élhetett a világon.

Fennáll annak is a veszélye, hogy a felmelegedés olyan folyamatokat indít be a természetben, amelyek növelni fogják a felmelegedést. Például a fagyott földterületek felolvadásával nagy mennyiségű metán kerülhet a légtérbe, amely még erőteljesebben növeli az üvegházhatást mint a széndioxid. A felmelegedés kiváltó oka ugyan az emberi széndioxid-kibocsátás, de a természet nagy rendszerei reagálnak erre, és már egy kisebb hőmérséklet-növekedést is helyrehozhatatlan mértékűvé többszörözhetnek az egymásra reagáló természeti elemek.

A felmelegedés jelenlegi sebességével számolva a globális középhőmérséklet emelkedése már a 2040-es években elérheti az 1,5 fokot. Mindez 10 centiméterrel magasabb tengerszintet, a grönlandi és nyugat-antarktiszi jégtakaró visszafordíthatatlan olvadását, számos növény- és állatfaj kihalását, valamint egyre fokozódó viharokat jelent.

Több társadalomtudós szerint azonban nem történhet semmilyen előrelépés, mert még ha pontosan látjuk is a problémát, a politikusok képtelenek lesznek szembeszállni az energetikai, vegyipari vagy az állattartói lobbival. De ha esetleg mégis lépésre szánja el magát az emberiség és annak vezetői, a drasztikus váltás a mai fogyasztói kapitalizmus végét fogja jelenteni, ami egyet jelent azzal, hogy ennyi embert nem lehet majd eltartani. A világméretű éhezés háborúkat és nukleáris katasztrófát okozhat.

Mennyi időnk van még cselekedni?

A fajok kipusztulását a WWF szerint két éven belül meg kell állítani. Az ENSZ szakértőinek nemrég közreadott jelentése szerint az emberiségnek alig 10 éve maradt, arra, hogy csökkentse a légkörben a szén-dioxid mennyiségét.

Ellenvélemények

Ugyanakkor vannak ellenvélemények is. Lehet, hogy a globális hőmérséklet emelkedése és a széndioxid kibocsátás növekedése egymással párhuzamos folyamatok. Ahogy nő a széndioxid-kibocsátás, úgy nő a hőmérséklet is, de tudományos értelemben nem zárható ki, hogy nincsen ok-okozati összefüggés a két jelenség között (bár ennek lehetősége csekély). Az is elképzelhető, hogy egy jégkorszak végén járunk, és ezért emelkedik a hőmérséklet, és nem az emberi tevékenység okozza ezt az emelkedést. Ez persze csekély vigasz, hiszen ebben az esetben az emberiség valóban nem tehet semmit a globális felmelegedés és az abból eredő katasztrófa ellen.

Látszik, hogy az emberiség olyan társadalomban él, amely nem tudja önmagát szabályozni

Aki tanult történelmet, annak számára nyilvánvaló, hogy az emberiség ugyanazokat a hibákat ismétli, mint az elődei. Ha az emberi társadalmak képesek lennének az önszabályozásra, akkor nem fordulhattak volna elő ismétlődő háborúk, nem kerülhettek volna hatalomra ismét és ismét népnyúzó, gonosz diktátorok. Nem lenne éhezés és kizsákmányolás. Az emberiség tanult volna a hibáiból és meghozta volna a szükséges intézkedéseket. De nem tudta.

Jól látszik, hogy ennek egyik oka, hogy nem működnek a megfelelő visszacsatolások

Remek példa erre egyéni szinten a túltápláltság. Ha létezne az emberben hatékony biológiai visszacsatolás, akkor nem lennének túlsúlyos emberek a világon. Ilyen visszacsatolás lenne, hogy a túlsúlyos ember elveszítené az étvágyát addig, amíg ismét egészséges tartományba kerül a testsúlya. De ez nincs így. Az étvágy étvágyat szül, és csak a tudatos önmegtartóztatás vethet gátat a zabálásnak. Ez pedig, nagyon jól látszik, kevés. A jómódú államokban éppen a túlsúly okozza a legtöbb betegséget.

Ugyanígy nem működik a szaporodási ösztön gátlása sem. Ha működne, akkor nem élnénk ennyien a Földön. Ha működne biológiai visszacsatolás, akkor a sűrűn lakott területeken csökkenne az emberek szexuális vágya. Jelenleg éppen ezeken a vidékeken szaporodnak a legjobban.

Nem működik a hatalmi vággyal kapcsolatos biológiai visszacsatolás sem. A hatalmi ösztön olyan erős az emberekben, hogy szinte bármilyen gonoszságra képesek a hatalom megragadása érdekében. Nem szólal meg a hang a diktátorokban, hogy elég, nem huny ki a hatalmi vágy egy bizonyos hatalom megszerzését követően, inkább növekszik. Az erőszak erőszakot szül, és nem szünteti meg. A csoportok, társadalmak szintjén sem alakult ki biológiai visszacsatolás, nem lépnek fel időben és kellő hatékonysággal a diktátorok, korrupt vezetők és elmebetegek hatalomra kerülése ellen. Mintha teljesen védtelenek lennének, nincsenek beépített kódok, nincsenek öröklött védekező rendszerek.

Nincsenek biológiai visszacsatolások a mohósággal, az önzőséggel és a gonoszsággal szemben. Sőt, az emberiség által hirdetett, de kevésbé alkalmazott erkölcsi törvények, előírások és ajánlások éppen az ember természetes késztetései ellen foglalnak állást.

Az emberiség nem épített ki jól működő társadalmi szintű visszacsatolási rendszereket

Még a legfejlettebb gazdasággal, legfejlettebb demokratikus intézményeket működtető államokban is hatalomra kerülnek gonosz, buta, velejéig korrupt emberek. Káros tevékenységüket még ezekben az országokban sem tudják megakadályozni. A világ szerencsétlenebb sorú államaiban pedig még ennél is rosszabb a helyzet. A hatalmi ösztönt és az erőszakot nem tudja a társadalom megfelelően szabályozni.

Ugyanígy nem tud a szaporodási ösztönnel mit kezdeni, és nem tudja szabályozni a túlfogyasztást sem. Sőt, az egész gazdasági mechanizmus a szerzésen alapul. Azon, hogy az egyén, illetve a falka, ahová az egyén tartozik, jól járjon és túléljen másokat.

Nem működnek megfelelő hatékonysággal a szimbólumokat használó rendszerek

Jó példa erre, hogy  Lao-ce Tao-te kingje már a 3. században erős ajánlásokat tett arra, hogyan kerüljük el a mára kialakult helyzetet.

“Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend és béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, drága,
megszűnik a nép kirablása;
ha nem a vágy uralkodik,
a nép szíve megnyughatik.
Ezért a bölcs
a szívet kiüríti,
a gyomrot teletölti,
a sóvárgást gyengíti,
a csontot erősíti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sürgés ez
és rend és békesség lesz.

…

Nincs nagyobb csapás,
mint az eleget nem ismerni,
se nagyobb veszély,
mint szerzésre törekedni.
Ezért:
aki az eléggel megelégül,
elégedettnek kell nevezni.

…

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés:
bármily sok szerszám volna,
ne éljenek vele;
az emberek halálukig
ne bolyongjanak messzire;
ha volnának hajók, kocsik,
senki se utazzék;
ha volnának vértek, kardok,
senki se hadakozzék;
írás helyett az emberek
fűcsomókat kötözzenek;
legyen édes az ételük,
legyen ékes a ruhájuk,
legyen békés a lakásuk,
legyen boldog a szokásuk;
és ha átlátnak a szomszéd országba,
és áthallatszik
a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:
úgy érjék el a vénséget, halált,
hogy sose jártak odaát.”

(Weöres Sándor fordítása)

Nem hallgattak a szavára.

Erkölcsről, helyes életről, életvitelről, a bölcsességről számtalan nagy ember írt számtalan nagy művet, hatalmas tömegek olvasták el őket, hiába. Látszik, hogy a szimbolikus eszközök használata nem jelenti azt, hogy kiépülhetnének a hatékonyan működő, tudatos visszacsatolási rendszerek. Láthatjuk ezt a túltápláltság esetén. A legtöbb túlsúlyos ember tudja, hogy nem lenne szabad ennyit ennie, hogy ezzel megbetegíti magát, mégis eszik.

Hiába tudjuk, hogy az emberi tevékenység katasztrófa felé sodorja az egész emberiséget, de ennek tudata nem jelentett eddig semmit. Nem tettünk ellene szinte semmit, csak olyan intézkedéseket, melyek globálisan tekintve teljesen haszontalanok.

A tudomány, az emberiség egyik legfejlettebb szimbolikus eszköze tehetetlenül tárja szét a kezét a problémával szembesülve. Reménykedhetünk, hogy a tudósok találnak olyan megoldást, amivel hatékonyan ki lehet vonni a széndioxidot a levegőből, és el lehet tárolni valahova… A földfelszín alá, gázként, hangzik a mentő ötlet…

Cselekvőképesség és részvétel

Ken Wilber filozófus szerint azért alakult ki ez a helyzet, mert az emberiség a saját cselekvőképességét helyzete előtérbe a részvétel kárára. Noha földi létezésünket e kettő erő egyensúlya garantálja. Úgy ragaszkodunk a cselekvőképességünkhöz, hogy nem vesszük figyelembe, hogy az egész részei vagyunk, és bele kell illeszkednünk ebbe az egészbe. A hiúság és önzés kultúrájában élünk, nekünk mindenre van jogunk, mert megtehetjük azt. Nárcisztikusak vagyunk. Nem vagyunk tudomásul venni, hogy a Szellem, amely bennünk él, és ami mi magunk vagyunk, ugyanúgy benne él minden bennünket körülvevő élőlényben és dologban. Valójában egyek vagyunk mindennel, mert mindenben a Szellem működik.

Metafizikai félreértések

A kialakult válság oka valószínűleg több metafizikai tévedésben rejlik.
Az egyik ilyen félreértés, hogy az ember a természet ura, és az a feladata, hogy szaporodjon és uralkodjon a Földön. Valószínűbb ennél, hogy az Ember kitüntetett helyen áll a létezésben, az Ember egy magas rangú szellemi lény. A szerepe nem a kizsákmányolás és a pusztítás, hanem hogy óvja és vigyázza a Szellem teremtményeit.  A globális katasztrófa elkerülése érdekében az ember  feladata, hogy emberből Emberré váljon, hogy visszaemlékezzen arra, kicsoda is Ő valójában.

A másik metafizikai félreértés, hogy az ember azonosítja magát a testével és a személyiségével. Ez az azonosulás csillapíthatatlan mohóságot ébreszt fel benne, ami mögött a halálfélelem áll. A testem el fog pusztulni, pusztulását mindenáron el akarom kerülni, és minél többet meg akarok neki adni arra a kis időre, amíg életben van. Valószínűbb, hogy az embernek előbb Emberré kell válnia, majd meg kell haladnia az Ember létmódját is, hogy magával a Szellemmel egyesüljön, azaz rá jöjjön, hogy azonos a Szellemmel és így halhatatlan.

Nem tartom valószínűleg, hogy az emberiség tömegei vagy akár csak a vezetőik felismernék ezeket a metafizikai tévedéseket, és képesek lennének megvilágosodni.

Az utolsó remény

Egy keresztény magyar fizikus nemrég arról nyilatkozott, hogy ebben a helyzetben csak az ima segíthet. (Sajnos nem találtam meg, ki ő, és hol tette nyilatkozatát.) Elsőre talán megmosolyogni való ez az elképzelés, mégis megvan benne a magatartás szükséges korrekciója. Az arra való hajlandóság, hogy cselekvőképességem egy részét feláldozom az egész érdekében, hogy részt vehessek az egészben, és életben maradhassak annak részeként.

Nem felejthetjük el, hogy az evolúció, amit maga a Szellem működtet, valószínűleg ugrásokban működik. Lehetségesnek tartom, hogy a földi világ most egy ilyen ugrás előtt áll, ami egy látszólag elkerülhetetlen katasztrófa árán magasabb szintre emeli majd a létezést. Számomra ez az utolsó remény.