A házasságot ünnepelték a pécsi családok

A Házasság Hete alkalmából február 9-én, délelőtt ünnepi szentmise volt a Székesegyházban, majd délután a Magtár Látogatóközpontban a város, az egyház és a civil társadalom képviselőinek köszöntője után Lackfi János költő és felesége előadását hallgathatták meg.

A házasság hetét bevezető házasság világnapja minden évben a család és a társadalom alapját jelentő házastársi köteléket, a férjet és a feleséget ünnepli. Pécsett a világnap programjait a Pécsi Székesegyház Nagycsaládos Egyesülete a Pécsi Egyházmegye együttműködésével szervezte.
Az eseményen Rosner Zsolt magyarszéki plébános mutatott be szentmisét a pécsi székesegyházban. Prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten megszólít, figyel ránk, bátorít minket. Most éppen arra, hogy álljunk meg és ünnepeljünk. „Olyan az Isten, mint a forrás, amiből mindig feltör valami friss, csodálatos, üdítő, meglepő, áhított, amire vágyakozunk. Ez az ajándékozó szeretet mindig megújul, mindig el tudja kápráztatni azt, aki rátekint, aki belemerítkezik.” A házasság világnapjának ünnepével kapcsolatban pedig arra mutatott rá, hogy „Azokat a kapcsolatokat is meg tudjuk ünnepelni, amelyekben már régóta benne vagyunk, de lehet, hogy most születünk bele éppen új ízzel, figyelemmel, élethelyzettel.” A szentmisén felolvasott evangéliumi részletre hivatkozva Rosner Zsolt azt is megosztotta a hívekkel, hogy a kapcsolatban történő újjászületés a Zsidóknak írt levél szerint az „engedelmeskedjetek egymásnak” parancsában testesül meg. „Ez a közös felelősségvállalásunk záloga. Ha ezt látom meg életem társának velemrezdülésében, akkor hálát tudok adni érte. Ha a közös életet így ünnepeljük, akkor születik meg az Isten dicsérete, akkor tudjuk kimondani, hogy életünk célja, hogy teljesítsük Isten akaratát.” –zárta gondolatait a plébános.

Udvardy György pécsi megyéspüspök köszöntőjében elmondta, „Jó, hogy ünnepet készít számunkra az Isten, mert az ünnep csúcs és forrás. Ilyenkor az emberségünket, egymás szeretetét, családjainkat, a mindennapi helytállást, a megújulást egymás és Isten szeretetében ünnepeljük. Legyen bátorságunk vállalni azt a jövőt, amire az Úr hív bennünket, mert egészen bizonyos, hogy éltetni akar, egészen bizonyos, hogy életünk forrása akar lenni.”