Elhunyt a nagy Zsolnay-generáció utolsó tagja
Mattyasovszky Zsolnay Tibor 2018. október 25-én, életének 101. évében elhunyt a kanadai Toronto városában. Ő volt az utolsó tagja annak a generációnak, amelynek még aktív szerepe volt a Zsolnay gyár életében.
Mattyasovszky Zsolnay Tibor Pécsen született 1918. március 8-án. Állam- és jogtudományi diplomájának megszerzése után az a sors várt volna rá, hogy ő is a család kerámia gyárának vezetésében vegyen részt. Közbejött a II. világháború, amelyben egy lovas század vezetőjeként harcolt és szerzett kitüntetést, majd 1947. októberéig szovjet hadifogságban volt Örményországban. Hazatérte után csak rövid ideig dolgozhatott a gyárban annak 1948-ban történt államosításáig. Minthogy nem voltak illúziói jövőjét illetően, kivándorolt, és 1951-ben Montrealban telepedett le, ahol könyvelői képesítést szerzett, majd 1959-ben kanadai állampolgárságot. 1958-ban kötött házasságot Jeszenszky Eszterrel. Három közös gyermekük volt (Tamás, György, István). 1981-ben költöztek Torontóba, ahol feleségének 2018. februárban történt haláláig éltek együtt békességben.
Mattyasovszky Zsolnay Tibor a Pécsi Bőrgyár Rt. igazgatósági tagja, a Zsolnay-gyár kereskedelmi ügyeinek irányítója volt. 1941 és 44 között a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, valamint a Pécsi Rotary Club egyik alapítója.
Ő volt kénytelen átadni a gyárat a kommunistáknak
„1948 nagypéntekén reggel a gyárba érkező Mattyasovszky Zsolnay Tibort minisztériumi utasításra hivatkozva távozásra szólították fel” – írja a Zsolnay Örökségkezelő a család- és gyártörténeti kiállításának ajánlójában. „1945-től a Kommunista Párt tagjai a Zsolnay gyárban is propagandát folytattak. A családtagokat, akiknek egy része még mindig a gyárban lakott, mégis váratlanul érte az intézkedés. Sem személyes használati tárgyaik nagy részét, sem a gyárban lévő műgyűjteményüket nem tudták magukhoz venni. A Zsolnay család tagjai számára nehéz évek kezdődtek. A Zsolnay gyárban az államosítást követő időszakban tervszerűen kívánták felszámolni a „burzsoá” hagyományokat, amely alatt elsősorban a díszmű gyártást értették. Számos megpróbáltatás után azonban napjainkban is működik a híres gyár.”
