Végre Pécs legyen az első!

Interjú Kővári Jánossal az ÖPE elnökével, a Szövetség Pécsért alapítójával.

– A napokban több írás is megjelent, amelyekben számos név merült fel polgármester-jelöltként, ezek között az egyik legesélyesebbként említik önt. Indul a polgármesteri székért?

– Egy év van még az önkormányzati választásokig, erről nem most kell feltétlenül döntést hozni. A felelősségvállalásért kell sorba állni, nem tisztségekért. Engem mindig a feladat motivált, nem a cím.
De Pécsett van egy sajátos helyzet, mégpedig az, hogy tavaly ilyenkor kiderült, hogy a városvezetés gyakorlatilag csődbe vitte az önkormányzatot, azaz a várost.

– Nem kellene lépni valamit?

– Lehet persze ködösíteni, de mára közel 10 milliárdra rúg az a hiány, amit a Kormánytól kapott kölcsönből tud csak fedezni a város, azt pedig 2020 decemberéig vissza kell fizetni. Egész pontosan 12,5 milliárdot, egy részét már az idén. S nem nagyon látok változást a gazdálkodásban most sem.
Ez a helyzet egyben azt is jelenti, hogy a városvezetésnek kitelt a becsülete a Kormánynál, maga Orbán Viktor láthatóan találkozni sem kíván a Polgármesterünkkel. Ez pedig igen aggasztó, hisz jelenleg teljes mértékben a Kormány segítségére vagyunk utalva.

Ráadásul az elbizonytalanodott városvezetés semmilyen érdemi döntést nem mer vállalni, ahogy ezt legutóbb az élményfürdő és az elektromos buszbeszerzés kapcsán is láthattuk.
Szóval egy „béna kacsa” állapot van, amiben, ha ellenzék is vagyunk, úgy gondolom, az a felelős megoldás, ha ezekbe az ügyekbe beleállunk és igyekszünk helytállni, ha úgy tetszik, helyettük, a városunkért.

– Sokan mondják, hogy Ön feltűnően kezébe vette a város ügyeinek rendbetételét, politikai ellenfelei nem is nézik ezt jó szemmel. Miért, és miért ilyen lendülettel?

– Ahogy az előbb említettem nagy bajban van a városunk, se hatékony vezetése, se erős gazdasága, se egyensúlyos költségvetése nincs, az emberek pedig borúlátóak, sokan fel is adják, elmennek.

Pedig minden lehetőségünk meg lenne a város fejlődésére. Van egy jó egyetemünk, amely kiváló szakembereket képez. Van egy festői városunk, tele kreatív alkotó emberekkel. Számos kiváló minőséget produkáló kis- és középvállalkozás működik itt.
Minden hiedelemmel ellentétben van víziónk is, 4 éve fogadtuk el a Fenntartható Városfejlesztési Koncepciónkat, amelyet az Európai Zöld Főváros pályázatunk bírálóbizottsága is kiemelten jónak tartott.

– Akkor mi nincs?

– Városmenedzsment, és valódi együttműködés az egyetem, a gazdaság vagy épp a civil szféra szereplőivel és az egyházakkal, s végképp nincsenek következetes lépések a fenntarthatóság terén.
Jómagam 2010-2014-ig mindezek kezdeményezője voltam bizottsági elnökként, csak 2014-től elváltak útjaink a mai városvezetőktől. Ők pedig azóta csak ötletelnek (lásd: jégpálya a Misinán, vagy hadipark a Tüskésréten). S most itt a legújabb felelőtlenség, 3 éve egy közel 30 milliárdos giga élményfürdő és sportkomplexum előkészítését végzik, amely alsó hangon újabb milliárdos kiadást termelhet majd évente. S addig jutottak ebből 250 millióból, hogy a helyszín talán nem alkalmas…?

Ehelyett inkább Okos várost építenénk, ahol ledesre cseréljük a közvilágítást, lecseréljük a drága dízelbuszokat elektromos buszokra, energetikailag korszerűsítjük az épületeinket, kiépítjük az okos parkolási rendszert és közlekedés-irányítást, megújuló energiát használunk, a helyi termékeket és szolgáltatásokat helyzetbe hozzuk, és e-járműgyártást, illetve alternatív-energia eszközök gyártását végző cégeket telepítünk az ipari parkunkba. S persze folytatnánk a telep-rehabilitációs programokat.
Ez mind realitás, mindegyik ügyben javaslatokat tettünk és megoldásokat is hoztunk, csak épp kicsinyes, személyes érdekek ezeknek ellenállnak, s inkább a maguk javát keresik. Meg kell nézni, kik állnak például a jóléti beruházások mögött, miért is ragaszkodnak ezekhez, ha semmi értelmük nincs?

– Kemény szavak ezek. Mire gondol?

– Legutóbb épp az Élményfürdő kapcsán derült ki, hogy a tervezett helyszínen, a Füzes-dűlőben a telkek 80 %-a magánkézben van, s mégis azt a helyszín erőltetik, pedig van az önkormányzatnak saját telke is a Tüskésréten, ahol jobb körülmények között is megvalósítható lenne a fürdő.
De hasonló volt a Hadipark ügy és a jégpálya, a Misinán, ezek mind magánkézben lévő helyen vagy eszközök megvételén keresztül valósulhatnának meg, s ráadásul mind csak terhelné a költségvetést.
De megkérdőjelezhető a korábbi 2015-ös buszbeszerzés is: vajon miért a drágább megoldást választották? S miért nem pályázatból, hanem hitelből? Ami évi 500 millió plusz kiadást is jelent.

– Jó, ezekkel el kell majd számolni a választók előtt. De ha ilyen jól látják a teendőket és el is határolódnak a város kétes ügyeitől, mire várnak, mit tudnak tenni ebben a helyzetben?

– Mi az elmúlt négy évben, amikor ezek zajlottak, mindig felhívtuk a figyelmet a következményekre, s rengeteg javaslatot is tettünk a problémák megoldására, de ritkán hallották meg vagy kifejezetten gátolták sokszor. Legutóbb az e-buszbeszerzésre és ipartelepítésre mondtak nemet, azaz nem vették napirendre, pedig ha ezeket a lehetőségeket elszalasztjuk, semmi nem menti meg a várost a csődtől.

Jómagam a rengeteg javaslattal, s a kormányzati és gazdasági kapcsolataim révén tevőleg is igyekeztem segítséget nyújtani. Most épp egy világcég gyárának idecsábításán dolgozok, ami egymaga 1000 embernek adna munkát, s további gyártókat vonzana az e-járműgyártás terén. De ez is a városvezetésen fog múlni, hogy sikeres lesz-e.

Ez a cég egyébként más gyárának telepítési igényével már járt Pécsett, 2015-ben buszgyárat akartak itt létesíteni, de nem jött össze valamiért. Remélem, most sikeresebbek leszünk, mert Pécsnek erős gazdaságra lenne szüksége, takarékos és korszerű városüzemeltetésre, és összefogásra a pécsiekkel.
Mindez pedig megvalósítható lenne az egyetemmel és a helyi gazdaság szereplőivel karöltve, csak arra lenne szükség, hogy végre Pécs legyen az első és ne az egyéni érdekek!