KiemeltKörnyezetvédelem

Péterffy a kampányában még uránmentes Pécset ígért. Meggondolta magát?

Péterffy Attila, Pécs város polgármestere az Ágoston téri bányásznapi ünnepségen utalt rá: lehet jövője a pécsi bányászatnak. Vajon ez mennyire férne össze a Zöld város koncepciójával és a környezetvédelmi szempontokkal?

Pécs bányászat-történeti múltja

A pécsi bányászat kisipari jelleggel indult a XVIII. század végén, illetve a rá következő század elején, és akkor vált városformáló erejűvé, amikor a Dunagőzhajózási Társaság megjelent a színen, és jelentős tőkebefektetéssel megkezdte a nagyüzemi bányaművelést. Az első aknájukat (András-akna) 1853-ban nyitották meg, és sorra vásárolták fel a Pécs környéki bányákat 1852-1923 közötti időszak folyamán, illetve ahol ez nem volt lehetséges – az egyházi birtokokon – hosszú távra bérbe vették.

1913-ban, a két világháború között európai színvonalú szénbányák működtek Pécs, Somogy és Vasas területén.

A mecseki uránbányászat sajátos körülmények között vette kezdetét. A kutatások 1953-ban indultak és 1955-ben alapult meg nagy titkolózások közepette a Bauxitbánya Vállalat, amely 1956-ban nyerte el a valódi tevékenységére utaló nevét, Pécsi Uránbánya Vállalatként, majd 1963-ban Mecseki Ércbányászati Vállalatként.

A tényleges kitermelés az 1953-ban meginduló uránérckutatás által predesztinált helyszíneken (Kővágószőlősön és Bakonyától északkeletre) kezdetleges módszerekkel indulhatott meg.

A radiometrikus méréseket kutatóárkok sokasága követte, majd kézi erővel 5-15 m mély kutatóaknák mélyítésére került sor. Az 1954. év végére a 42 méter mélységet meghaladó akna felé előbb fa, majd fém aknatornyot emeltek, az aknából megindított kutatóvágatokkal megindult a bánya feltárása, amely később nagyipari méreteket öltött.

Hasonlóan a széntermeléshez, amely nem vált teljes nehézipari vertikum alapjává, a stratégiai jelentőségű uránércre sem épülhetett a teljes feldolgozási lánc, de 1964-ben elkészült a vegyidúsító üzem.

A pécsi és Pécs környéki szén- és ércbányászat halálát alapvetően piaci jellegű problémák okozták. Ezek már jóval 1990 előtt ismertek voltak: a világ jelentősebb felének gazdasága a posztindusztriális átmenet korszakát élte, ahol a nem anyagi jellegű termelés egyre nagyobb teret követelt magának a hagyományos iparágakkal szemben.

Az első bányaüzemet 1991. október 8-án zárták be. 1992 és 1995 között a széntermelés a meg-előző időszak volumenének mintegy felére esett vissza. A megye bányászata 1992-ben 7500, 1995-ben már csak 1600 főt foglalkoztatott (GERENDÁS R. – KOPÁRI L. 2002).

1997-ben állt le a termelés az uránbányában, és 2004-ben került lakat az ez idáig utolsó pécsi szénbánya, a Karolina-külfejtés kerítésére.

Pécsen, a Danitzpusztai homokbánya ismét művelés alatt áll, amely a városunk keleti határában, a laktanya szomszédságában található, ahol mindmáig aktívan folyik bányászat. 1992 óta a QUARTZ Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. folytat a bánya területén tevékenységet. A magántulajdonban lévő cég legfőbb tevékenysége a homokbányászat, mely külszíni bányatermeléssel valósul meg.

Szén és uránbányák újraindítása, és azoknak a környezetre gyakorolt hatása

A 2008-ban, 2009-ben közöltekhez képest a média 2010. februárban már kész tényként interpretálja a mecseki szénbányászat újraindítását: a földtani kutatásokat már tavaly befejezték, és a közelmúltban a geológiai zárójelentést a Pécsi Bányakapitányság és a Magyar Földtani Hivatal is elfogadta.

Immár biztos, hogy a mintegy 10,5 négyzetkilométeres területen nagyjából 438 ezer tonna feketekőszén van.

A szakhatósági engedélyek birtokában a cég haladéktalanul hozzákezd a bányanyitás előkészítéséhez. Indulhat a környezetvédelmi hatásvizsgálat, valamint több közmeghallgatás is.

Uránbánya nyitását tervezte a Nyugat-Mecseki Tájvédelmi Körzet területén, Pécshez közel, a Magyar Urán Resources Kft. (korábbi nevén Wildhorse). A tervezet szerint a régebben működő uránbánya csúcstermeléséhez képest dupla annyi uránt termelnének majd, viszont lényegesen kevesebb dolgozóval, mint korábban.

A beruházás jelentős kockázatokat jelentene a környéken lakók egészségére és a természetre.

A hatalmas környezetkárosítás miatt a Baranya Megyei Kormányhivatal elsőfokon elutasította az uránbánya engedélyét, ahogy a másodfokon eljáró Pest Megyei Kormányhivatal is. Elutasításuk fő indoka volt, hogy a Magyar Urán Resources Kft. a Mecsek természetvédelmi és Natura 2000 területére tervezi uránbányáját.

Péterffy Attila, Pécs polgármestere egy bányásznapi megemlékezésen az alábbiakat mondta: “A pécsi uránbánya újranyitásáról eddig nem kaptunk semmilyen kézzel fogható információt, nincs tudomásunk bármiféle előrelépésről… Ám ez nem jelenti azt, hogy ahogy a szénbányáknak, úgy az uránbányáknak is ne lenne/ne lett volna meg a szerepe a város életében.”

A polgármester kampányában azonban egyértelmű ígéretet tett a választóinak az uránbánya-mentes Pécs mellett:

7.1. Pécs jövője – uránmentes és atomhulladék-mentes A március 15-én Pécs Jövőjéért indított Tavaszi Hadjáratom keretében a 12 pont közül a legelső pont volt a legfontosabb számomra. Azt ígértem, hogy ha a eléréséért minden lehetséges jogi eszközt be kell vetni. Alapvetően helyi népszavazás kiírása és sikeres lebonyolítása az egyik legfontosabb eszköz.

Mindezek után nehéz eldönteni, hogy elszólásról van-e szó, vagy csak a felolvasott szöveg lett rosszul elmondva a bányásznapi rendezvényen… Ami biztos, hogy a tavalyi évben az újranyitást nem valósult meg, így továbbra is érvényes a kérdés:

szükség van-e az uránbányákra, illetve megvalósítható-e a működtetésük durva környezeti- és egészségügyi károkozás nélkül?

2017-ben a Magyar Urán Resources által benyújtott, környezetvédelmi engedély hiányossága miatt a közmeghallgatást elhalasztották, és egészen 2019-ig húzták az időt a működtetéshez szükséges környezetvédelmi engedélyek beszerzése miatt. A levegő tisztaságára, zaj-és rezgésvédelemre, hulladékkezelésre valamint a természetvédelmi szempontok sem voltak megfelelőek az azonnal bányanyitáshoz, és mivel a hiánypótlásra szigorú határidők vonatkoznak, szinte lehetetlen időben teljesíteni a hiánypótlást, amit a cég is tudomásul vett, hiszen 2018 novemberében már az eljárás szüneteltetését kérte, túlságosan összetett hiánypótlásra hivatkozva. 2019 áprilisában a Baranya Megyei Kormányhivatal elutasította a kérelmet, mert ezen eljárások csak abban az esetben szüneteltethető, ha az ügyben résztvevő összes ügyfél kéri azt. Az engedélyeztetési eljárásban számos környezetvédő egyesület is részt vett, köztük az Energiaklub is.

A Pest Megyei Kormányhivatal másodfokon megerősítette: nincs helye a szüneteltetésnek, ha a többi fél nem járul hozzá. Az uránbányász cégnek a szoros határidőn belül kellett benyújtania a teljes hiánypótlást.

Az uránbányászat újraindítása visszafordíthatatlan károkat okozna a Mecsekben, hiszen a többmillió tonna kőzet kinyerése jelentős mértékben változtatná meg a bányaaknák környékét, súlyos károkat okozva a Mecsek tájképében és élővilágában egyaránt.

A Mecsek különleges madárvédelmi terület, egyedülálló növénytársulásai, állatvilága és geológiai formái védett értékeink. Az itt élő sok száz faj közül több tucatnyi a Kárpát-medencében sehol máshol nem honos. Olyan védett és fokozottan védett állatok élnek itt, mint a gyurgyalag, a nagy fülemüle, a fürge gyík, az imádkozó sáska vagy a fecskefarkú lepke. Az itt élő kétéltűek, hüllők és madarak mindegyik faja védett.

– olvasható az energiaklub.hu egy régebbi cikkében.

A Nyugat-Mecseki Tájvédelmi Körzet épp ezen szempontból jött létre, hogy az itt lévő értékeket megóvják, hogy még sokáig a Mecsek élővilágának részesei legyenek.

Az uránbányászat korai halálozással és egészségkárosítással jár. A bányászok többszáz méter mélyen, 30°C körüli hőmérsékleten végeznek kemény fizikai munkát, miközben belélegzik a radioaktív port, és toxikus gázokat, amik a munkavégzés során keletkeznek. Az uránbányászokra sajnos sokkal jellemzőbb a tüdőrák és más daganatos megbetegedések, melyek mellett szilikózis és más egészségügyi problémák is felléphetnek. Munkakörük a családtagjaikra is hatással vannak: az uránbányászok gyermekeinél sokkal nő a születési defektus és leukémia kockázata.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) titkosított jelentésében, 3500 vizsgált, egykoron dolgozó bányász nem élte meg a nyugdíjkort.

Az uránbányászat súlyosan rombolja a város és a környező települések ivóvízbázisát is. A víz kiszivattyúzása a bányaaknákból a talajvíz szintjének csökkenésével jár. Ha a jelenlegi zagytározók és a tervezett uránbánya meddője szivárogni kezdene, a város ivóvízbázisa teljesen elszennyeződne, és az egészségre veszélyes uránium és rádium vegyület jutna az emberek szervezetébe.

Ezen elemzések rámutatnak, hogy környezeti és természetvédelmi szempontból sem szabad újraindítani a bányászatot. Ha Pécs városa a környezettudatosságra törekszik, a bányászat újraindítása helyett sokkal inkább egy fenntartható, Zöld Város felé lenne szükséges lépéseket tenni.

Tags

Továbbiak a témában...

Back to top button
Close