KiemeltKultúra

Filmkritika: Pesti Balhé, avagy megérkezett a magyar Ocean’s Eleven

Szajkó Gábor írása

Mostanában sem magyar filmből, sem vígjátékból nem kaptunk olyan darabot, ami emlékezetes maradt volna. Most viszont itt egy ígéretes darab, ami talán mind a két kategóriában jeleskedhet, ráadásul egyszerre. Nagyot vállal a Pesti Balhé, tolvajfilmként egy kategóriában indul olyan darabokkal, mint az Olasz meló, Tolvajok városa vagy a műfaj etalonja az Ocean’s Eleven. De vajon egy ligában is játszik az említett filmekkel?

Erről van szó!

Elválaszthatatlan gyerekkori barátok, eltávolodtak felnőttkorukra, viszont egy közös balhé újra összehozza őket. Nem is akármilyen. A megszokott betöréseknél általában eltulajdonítani szoktak valamit a rosszfiúk, itt azonban becsempészni szándékoznak egy festményt az év aukciójára. Kapunk főhősnek egy nagymenő építészt, főhősnőnek egy hippi, harminc éves természetvédő-tinilányt. A csapat szerves tagjai még a lecsúszott festő, egy kissé gyáva állatorvos, meg egy modortalan indián továbbá egy nem túl sikeres színpadi színész. Csatlakozik a szedett-vedett bandához egy börtönből frissen „szabadult” Reviczki Gábor, és már kész is a nagy csapat, hogy létrehozzák a legképtelenebb képrablást.

Karakterek (a teljesség igénye nélkül):

Főhősünket, Marcellt megszemélyesítő Mészáros Béla kapta a hálás szerepet, miszerint minden kis  dilemma után hisztiznie kell egy sort. Fura mód ennek ellenére is hihetően adja át azt az érzelmi raftingot, ami unalmas és kiszámítható már az első alkalommal, amikor látjuk. De mégis van benne valami báj, ami szerethetővé teszi. Ez talán a gyermekkori megfelelőjüknek köszönhető, de erről majd később.  A karakterfejlődésének íve nem görbül eléggé, de ez igazából minden szereplőről elmondható. Mivel vígjátékról beszélünk és talán Marcell kapja a legtöbb játék időt a filmben, így jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon vicces? A válasz elég egyszerű: Néha.

Főhősnőnk, Alexa, Petrik Andrea megformálásában talán a film fekete pontja. Női karakterből nem kapunk sem sokat, sem kidolgozottat. Van Julcsinéni, meg Alexa. Hogy melyik a nagyobb klisé azt még úgy is nehéz eldönteni, hogy Julcsinéninek egyetlen, háromperces jelenet jut csak. Alexa sem szövegeivel, sem humorával nem emlékezetes. Béka imádó természetvédő, akinek némi romantikus szál is jut, ami nem túl fordulatos. Petrik Andrea színészi teljesítménye bármennyire is ügyes, nem itt mutatkozik meg. Karaktere, a viccestől elég messze áll.

Szabó Simon (Jet) és Elek Ferenc (Guszti) hozzák a szintet. Mind a két színész büszkélkedhet azzal, hogy jó pár alkalommal játszhatnak magyar filmekben, sőt mi több, azokból is a sikerültebbekben. Most is mind a ketten ugyanazt a szerepet kapták, amit játszani szoktak. Szabó Simon Jetje egy bunkó, Elek Ferenc Gusztija kissé szerencsétlen, ugyanakkor van két nagyon fontos pont, amiben megegyeznek. A színészi munka és a humor faktor. Hibátlan játék, néhol pont annyira túljátszva, amennyire kell. Továbbá ez a két szereplő hozza a film, működőképes poénjainak a zömét! Karakterfejlődésről most is felesleges lenne beszélni.

Miért jó?

A film profi, minőségi és remekül összerakott, apróbb forgatókönyvbéli hibákkal. Az operatőri munka és a vágás együttesen olyan képi világot ad, ami tőlünk nyugatabbra is megállná a helyét. Voltak pillanatok amikor ha nem tudom, hogy magyar film, simán elment volna Hollywoodi alkotásnak. A filmben vannak nagyon jó poénok, ami egy vígjátéknál nem hátrány, plusz egész jól vannak kiegyensúlyozva a drámaibb pillanatok a könnyed jelenetekkel.

Feljebb már említettem, hogy a nagy csapatot megismerhetjük gyerekkorukban. Egy nagyon jól kidolgozott táboros jelenet kereteibe csempészik be a banda bemutatását. Ez talán a legjobb része a filmnek. A gyerekszínészek remekül lettek castingolva és mind nagyon tehetségesek. Imádtam ezeket a visszaemlékezéseket, van nekik egy enyhén magyaros fűszerezésű Stranger Things ízük. Tolvaj filmhez illően a trükkös rablás és a tervezés sem marad el. Ezek a jelenetek nagyon hangulatosak, szinte mindegyik. Technikailag profi, színész ügyileg tök rendben van, még poénok is vannak, akkor mégis miért lehet hiány érzete a nézőnek?

Miért rossz?    

Apróságnak tűnhet, de az élménybe sajna bele ront, hogy vannak igencsak túlzó és elnyújtott jelenetek. Olyanok, amik nem viszik előre a cselekményt, hosszúak és céltalanok, de legalább nem is viccesek. A női szereplők kidolgozottsága hagy még némi kívánni valót maga mögött. A poénok nem mind érnek célt, sőt mi több, van, ami igencsak mellé megy. A Miért jó részen említettem, hogy a film egész hangulatos trükkös rablás jelenetekkel operál, nos, sajna nem mind lett jó. Van a közepén egy, ami kifejezetten esetlen.

Végezetül:

Ha a hibáit nem is hibának, hanem tulajdonságának próbáljuk felfogni, akkor maximálisan elégedettek lehetünk a film végén, de amúgy sem nevezhető gyenge vagy rossz darabnak. Van hangulata, bája, személyisége. Olyan mű, ami bőven a megszokott hazai filmművészeti szint felett van. Nem, sajnos nem játszik egy ligában az Ocean’s Eleven-l, de nem áll annyira mesze tőle, mint azt elsőre gondoltam volna. Egy próbát mindenesetre megér. Továbbra sem ez lesz a kedvenc magyar filmed (mert az remélem az Üvegtigris 2).

A mozi műsora, foglalási lehetőséggel, a linkre kattintva érhető el: 

Pécsi Uránia Mozi

Tags

Továbbiak a témában...

Back to top button
Close