“Nem az a kérdés, hogy én mit akarok, hanem az, hogy én miben segíthetek!”

Nemrégiben egy nyilvánosságra hozott kutatás is azt bizonyította be, hogy a modernkori ember számára még a betegségek is megelőzhetők, ha élete során több olyan közösséghez tartozik, amelyben jól érzi magát és támogatásra talál. A helyi kisközösségek megtartó erejéről mindenki, saját maga szerezhet bizonyosságot, amikor egy-egy, szélesebb baráti vagy lakóközösségi körben vesz részt különböző programokon.
A héten Tóth Róbert kertvárosi képviselőjelölt kezdeményezett két játszótér felújítás, amely során bevonta az ott élőket, pontosan azokat a pécsieket, akik érintettek abban, hogy a közveten környezetük szebb, gondozottabb, biztonságosabb legyen. A végeredmény pedig az Enyezd utcai és a Diana-téri játszóterek felújítása lett.

– Honnan jött az ötlet?

– Én a közösség erejében hiszek, ezért képviselő-jelöltként úgy gondoltam, hogy sokkal életszerűbb, ha frappáns ígéretek és megnyerő gesztusok helyett közvetlen kapcsolatot építek ki az itt élőkkel, és a saját kétkezi munkámmal biztosítom őket arról, hogy bármiben számíthatnak rám, itt vagyok. 

– Hogyan sikerült az együttműködés a lakóközösséggel?

– Fantasztikus embereket ismertem meg, akik igazán jó néven fogadták a kezdeményezést és készek voltak tenni azért, hogy ezek a kis közösségi terek ismét megszépüljenek. Felemelő érzés volt azt látni, hogy a gyerekektől a felnőttekig mindenki egyaránt kivette a részét a közös munkából.  

– Összesen hányan voltak jelen és milyen munkákat végeztek el?

– Az Enyezd utcában tizenöten kezdtük a munkát, de a nap végére már harmincöten voltunk, mivel folyamatosan csatlakoztak hozzánk és jöttek segíteni, mikor látták, hogy ott vagyunk és dolgozunk. Voltak idősebbek, akik bár nem tudtak részt venni a fizikai munkában, de odajöttek és megköszönték, hogy ott vagyunk és csináljuk. Felástuk a homokozót, lecsiszoltuk és lefestettük a környékbeli padokat és a játszótéri kerítést, összeszedtük a szemetet és a földre hullott gallyakat, megjavítottuk a kiskaput, elgereblyéztük a földet és megmetszettük a bokrokat. Sok munka volt vele, de még így sem értünk teljesen a végére, ezért a jövő héten folytatni fogjuk. A Diana-téri játszótér átalakításával kapcsolatos közösségi munkában összesen tizentöten vettek részt. Ezeknek a munkálatoknak a lényege a játszótér teljes elrendezésének újragondolása mellett egy vadonatúj kombinált mászóka telepítése és a többi játékelem biztonságos használatához szükséges tereprendezési feladatok elvégzése valósult meg.

– Okozott problémát, hogy Ön képviselőjelöltként van jelen?

– Egyáltalán nem. Úgy gondolom, egy képviselőnek éppen az a feladata, hogy hidakat képezzen a politika erőforrásai és az emberek igényei között. Szerintem sokkal fontosabb egy képviselőnek a személyisége és az adott közösséghez való személyes viszonyulása, mint az a tény, hogy melyik párt támogatásával indul egy választáson. A közösség szempontjából egy képviselő értékét elsősorban a személyes kapcsolattartás minősége és a közösségért folytatott munka eredményessége határozza meg. 

– Fontosnak tartja a jó közösséget?

– Igen, mivel a múltban is ez működött igazán jól és a jövő is e felé visz.

Jól működő közösséget csak személyes jelenléttel és tiszta kommunikációval lehet építeni. Bízom benne, hogy van még becsülete a kétkezi munkának és nem ment ki a divatból a kölcsönös segítségnyújtás sem. Azok a szülők, akik kint voltak a téren és aktívan részt vettek a közösségi munkában, jó példával jártak elől a gyermekeik számára és ez mindenképpen tiszteletet érdemel. 

– Sokat beszélünk hírportálunkon mi is a közösségek fejlesztéséről, azok szükségességéről. Ön szerint van létjogosultsága ennek a szemléletnek a 21. században?

– Abszolút. Én úgy érzem, hogy a felülről-lefelé irányított döntéshozatali struktúrák helyét szép lassan átveszik azok az alulról-felfelé építkező közösségi kezdeményezések, amelyek valóban a helyi lakosság igényeit szolgálják. Képviselőként az lesz a célom, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsak ki az itt élőkkel és érvényre juttassam azokat az igényeket, amelyek a pécsi és kertvárosi lakosság közös szükségleteiből fakadnak. Nem az a kérdés, hogy én mit akarok, hanem az, hogy én miben segíthetek.