Melyik út vezet a jövőbe?

“Az államalapító ünnepének margójára” – Kővári János augusztus 20-i jegyzete.

Szent István dilemmája máig megmaradt: nevesül miután fiú utód nélkül maradt István király, azon vívódott, kire hagyja a koronát. Ki viszi tovább a nagy művet, a független és stabil állam vezetését.
Ismert hogy trónkövetelő volt Vazul, aki szintén Árpád utóda, de fiaival együtt pogányok voltak, akik az ösztöneiknek éltek, a pogány hagyományban látták a követendő eszmerendszert, s a karjukban az erőt. Mivel szemben a másik jelöltje a bajor Péter pedig a nagyhatalom, a császárság helyi megjelenítője volt, de nem értette a magyarságot, s őt sem fogadták el. Mivel mindkettő alkalmatlan volt, ezért mindenek Teremtőjére, s az ő leánya, Jézus anyja, a Boldogasszony kezébe bízta az ország sorsát Szent István király, immáron közel ezer éve.
Ma is e két választás kinálkozik. A szabadosság, az ösztönvilág, s a nagyhatalmi törekvések. Ezek mind múlandóak, így ma is csak egy út vezet a jövőbe. Ez pedig a keresztény Európa útja. 
A szabadosság világa, s a nagyhatalmi játszmák nem a közösségünk, a nemzetünk érdekeit szolgálják, hanem az egyéni érdekeket. Úgy pedig elveszünk. 
A keresztény Európa viszont túlélt minden háborús időt, s töretlenül élen jár a fenntartható fejlődés útján, a gondoskodó államiságban, s a valódi kulturális sokszínűségben. 
Antall József vagy az EU alapító atyái mind ugyanazt vallották: „Európa, s Magyarország keresztény lesz, vagy nem lesz!”.
Hát legyen! 

Kővári János, az Összefogás Pécsért elnöke