Békés, Boldog Karácsonyt! – Kővári János év végi jegyzete

Sokan így köszönünk egymásnak ezekben a napokban. De mi is a boldogság, és hogyan érhető el a béke?
Manapság ezt a szót is elcsépeltük, sok olyan dologra is használjuk, ami valójában csak pillanatnyi jó érzés, esetleg öröm, de ezek amint elmúlnak, ismét a boldogságot keressük.
Felkínálkozik persze nekünk egy újabb kaland, egy újabb tárgy megvásárolhatósága, egy új kapcsolat, egy sikerrel biztató vállalkozás, karrier, majd előbb-utóbb mindről kiderül, hogy csak délibáb, sőt néha épp másoknak okozunk fájdalmat, a mi boldogságkeresésünkkel, ami persze végképp nem az.

De akkor mégis mi a boldogság?
A Buddhizmus szerint az a megvilágosodás, amikor képesek vagyunk elengedni sóvárgásainkat. Ezek ugyanis csak élvezetet, múló, s nem tartós örömet szereznek, és rendre megtévesztenek minket.
Nos, bár magam nem vagyok Buddhista, de keresztény emberként is hasonló a tapasztalatom.
Az élvezetek, a jólét, a kényelem vagy épp a sikerek sportban, magánéletben, karrierben csak addig okoznak örömöt, amíg be nem teljesülnek, utána újra űr keletkezik bennünk.
Gondoljunk csak egy sportolóra, aki éveken át küzd egy célért, hogy bajnok legyen. Ha el is éri, néhány év múlva mindenki elfeledi, és már más élvezi az emberek figyelmét. Vagy hány sikeres színész van, aki megöregedve a feledés homályába vész, és szegényen, elhagyatottan hal meg valami albérletben.
Vagy hogy mindnyájan magunkra ismerhessünk. Várjuk a Karácsonyt, és hogy akkor majd mind együtt leszünk, meg betölt minket az ünnep varázsa. Majd néhány nap múltán már csak emlék marad az öröm, amit éreztünk.

Pál Feri atyától a minap ezt hallottam: „A boldogság nem állapot, nem érzés, hanem irány”.

Ez elgondolkodtató. Vannak olyan emberek, akiknek szemében mindig ott a tűz, arcán a derű.

Hogy csinálják?
Talán úgy, hogy nem múló célokat tűznek ki, s nem is a mindennapi élvezetek függőségében élnek, hanem egyszerűen jó irányt találtak a mindennapoknak.
Örömet akarnak szerezni másoknak, és ez nekik is örömet okoz.
Minden napra jut feladat, ember, akinek örömet szerezhetek, ez az öröm sosem fogy el.

Tűzzük ki ezt az irányt: együtt akarok örülni másokkal!
Persze mondhatjuk, ha én ezt szeretném, de a másik elutasítja, akkor mi értelme. Igaz, a kölcsönös örömhöz két ember kell. De a másik ember lehet, hogy még nem kész rá, még nem világosodott meg, még máshol tart. Nem számít, szeresd, elvárások és ellenszolgáltatás nélkül! Végül ő is fogja érezni, hogy ez az ő boldogságának is az útja.
Van egy film, amit mindenkinek ajánlok Karácsonyra, a címe: A jövő kezdete. Egy kisfiú komolyan veszi a házi feladatot, hogy valami olyat tegyen, ami megváltoztatja a világot…
Tegyünk mi is ilyet, akarjuk a másik boldogságát, és akkor elnyerjük a mi szívünk békéjét is.
Tegyük meg mi az első lépést, erre jó alkalom lehet a Karácsony!
Legyen mindannyiunknak békés és boldog a Karácsony!