Bár a „tél” keményen tartotta magát, de olyan nincs, hogy nem jön el a „tavasz” – közgyűlés reakció Kővári Jánossal

A legutóbbi, csütörtöki közgyűlésen több ponton is heves vitába keveredett a városvezetés, főként Decsi István alpolgármester és Kővári János, az Összefogás Pécsért Egyesület elnöke, önkormányzati képviselője.
Érdemes visszanézni a Pannon TV élő közvetítésében a jeleneteket.

– Néhány órával a közgyűlés után kérdezzük: elégedett? Mérges?

– Azt semmiképp sem mondanám hogy elégedett vagyok, inkább csalódott. A viták után konstatáltam magamban, hogy a jelenlegi városvezetés még egy ilyen választási kudarc és eladósodás után sem tud átlépni saját árnyékán, nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy egészen új felfogásra lenne szükség a problémák megoldásához.

– Mióta a közgyűlés tagja, többször beleállt már vitákba. Szeret vitatkozni?

– A közgyűlés a vita helye, a konstruktív vita előre vinné a város ügyeit, azonban vannak olyan pillanatok, amikor hasztalannak tűnik minden energia, mert századszor is süket fülekre talál. Ilyenkor az ember inkább otthagyná az egészet…

– Most csütörtökön volt olyan pillanat, hogy inkább kimegy a közgyűlési teremből?

– Igen, volt. Ugyanakkor alapfilozófiám, hogy egy képviselőnek már csak becsületből is bent kell maradnia, és képviselnie kell a pécsieket. Egyébként már a buszos témánál felálltam volna, mert ott olyan értetlenséget és csúsztatást tapasztaltam, ami rendkívül felháborító volt.

– Egy átlagszavazónak rendszeresen van olyan érzése, hogy a pártok csak „dumálnak” egymás felé, és mintha két külön világban élnének. Pécsből is kettő van?

– Igen, de nem a pártok mentén. Az egyik csoport a változásra képtelen és a pártokráciában hisz, homokba dugja a fejét. A másik része pedig a szabad gondolatok és jó lelkiismeret híve. Ők viszont változást szeretnének. Egyelőre a tehetségtelenség „ül tort”.

– Van remény?

– Pécsett van igény az értelmes politizálásra, de inkább a helyi közösségekre kellene építeni, és az aktív pécsiekre. Néha úgy érzem, mint amikor az egyszeri szurkoló a sorozatos vereségek ellenére is kimegy a következő meccsre, mert abban bízik, talán majd most… Én mindig bízok a megújulásban. Bár a „tél” keményen tartotta magát, de olyan nincs, hogy nem jön el a „tavasz”!