Marsalkó Pécsről, a pécsi lélekről és a márkáról

Ha a pécsiségről mint fogalomról vagy érzésről szeretnénk valakivel beszélgetni, akkor kétségtelenül városunkban az egyik leghitelesebb ember Marsalkó Péter.
Mi most nemrég megjelent új kötetének apropóján is beszélgettünk vele.

– Bármikor össze lehet futni veled a városban, és mindig lehet váltani veled néhány szót. Te ennyire szeretsz beszélgetni?

– Az emberi kapcsolatok ápolása hozzátartozik a mindennapjaimhoz, de sokat szoktam beszélni, ha úgy tetszik, beszéltetni is az ügyfeleimet, mert vallom azt, hogy így tudjuk jól megismerni egymást, a jó fotó elkészítéséhez márpedig elengedhetetlen, hogy megismerjem azt, akiről képet készítek.

Másrészt nagyon fontosnak tartom, hogy tartozzunk valakihez, családhoz, közösséghez, de úgy is fogalmazhatnék, hogy tulajdonképpen Pécshez, a pécsiekhez.

– Amikor elkezdted a pályádat, milyen céllal vágtál bele?

– Nagyon egyszerű a válaszom: márka szerettem volna lenni, és ma is e mentén teszem a dolgomat minden nap.

– Pécs, a pécsi kulturális közeg segít ebben a folyamatban?

– Pécs fantasztikus hely! Azt szoktam mondani, itt egy befogadó tölcsér van, azonban néha ezt elfelejtjük. Ehhez sokszor hiányoznak a közösségi élmények, azok a helyek, ahol találkozni tudunk, és beszélni, vitatkozni, tervezni, vagy csak simán megélni helyzeteket.
Régi vágyam, hogy létrehozzuk a pécsi Mai Manó Központot, amelyben az építészeti, képzőművészeti, vizuális és zenei ágakat tudja összehozni. Ahol kortárs művészeti kiállítások lennének láthatóak, akár vásárlási lehetőséggel, de ehhez csatlakozhatna egy helyi rádió is. Megjegyzem, rendkívül nagy hibának tartom a Pécsi Galéria megszűnését.

– Sokan elmentek, elköltöztek Pécsről, de sokan itt is maradtunk. Szerinted miért döntöttek úgy, akik még itt élnek?

– Pécsnek van egyfajta lelkisége, ami egyébként nem vásárolható meg, vagy van, vagy nincs. Ehhez a lélekhez szerintem csak közösségeken keresztül lehet eljutni. Nyilvánvalóan a tudatlanság nagy probléma, ami könnyen demagógiába csaphat át. Én úgy látom, ma Magyarországon a politika nem létezik. Pécsnek, az itt élőknek saját lábra kell állnia! Nem lehet függőség semmilyen bankkal vagy valamilyen budapesti irányítású szervezettel, emberekkel, Pécset csak a pécsiek foglalhatják el.

– Néhány napja jelentetted meg a „Titkok városa” című kötetedet. Mit vársz ettől a könyvtől?

– Édesapámmal való kapcsolatom ellentmondásos volt, bár az első igazán komoly és drága fényképezőgépemet ő vásárolta nekem, mindig bizonyítanom kellett neki, hogy jó pályát választottam, amiben sikeres leszek és boldog.
Ez a kötet Pécsről szól, és rólam, valamint arról, hogy megadja nekem a hitet a folytatásra.

Jó estét Pécs! – Marsalkó Péter fényképész családi portréja (1992.07.20.) VTV Pécs

Kedves Olvasónk, hogy az Ön számára is elérhető legyen ezen videós tartalmunk, ahhoz kérjük, hogy kapcsolja be a JavaScript támogatást a böngészőjében vagy frissítse azt, hogy a HTML5 videók támogatása elérhetővé váljon! Jó estét Pécs!